JUHÁSZ FERENC (Bia, 1928 -) Bián született 1928-ban. A Halastóra néző házukban nevelkedett Gyula öccsével együtt, aki később történészként akadémikus, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója volt. Kőműves apja, cselédlány anyja nagy szegénységben élt, nehezen nevelték gyermekeiket. A költő életének korai szakaszáról, szüleiről szülőfalujáról verseiben sokszor vallott.
Ferenc a biai elemi után, Bicskére járt polgári iskolába, majd Budapestre kereskedelmi iskolába a háború alatt. A világégés után egyetemre iratkozott magyar–szanszkrit szakra, majd gyári munkás, később napszámos lett. 1948-ban a József Attila Népi Kollégiumba nyert felvételt. 1951-től 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1971-től az Új Írás főmunkatársa, 1974-től 1991-ig főszerkesztője volt. 1992-ben a Széchenyi Akadémia alapító tagja volt.
Első két verse 1947-ben jelent meg a Diárium karácsonyi számában. Első verseskötete A szárnyas csikó 1949-ben látott napvilágot. Azóta mintegy negyven kötete jelent meg, melyek közül többet a világ számos nyelvére fordítottak.
1949-ben kapta meg a Baumgarten-díjat, majd 1950-ben József Attila-díjat, 1951-ben és 1973-ban Kossuth-díjat. 1967-ben a Sztrugai Költői Estek különdíját, 1971-ben a győri Első Költészeti Biennálé nagydíját, 1975-ben Nobel-díjra terjesztik elő. 1990-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1991-ben a Művészeti Alap nagydíját, 1992-ben a Sztrugai Költői Estek Aranykoszorúját kapta. 1993-ban az Év Könyve-jutalom, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal volt munkásságának elismerése. 2004-ben Prima Primissima-díjasok közé választották.
„Juhász Ferenc az utóbbi évtizedek magyar irodalmának egyik legnagyobb arányú költői művét építi fel. E mű irodalomtörténeti vonatkozási pontjai: az új korszakot kifejező új költőiség; Vörösmarty és Ady szenvedélyes, látomásos világa, és József Attila szintetizáló igénye.” Költői pályájával hírnevet szerzett szülőfalujának és Pest megyének éppúgy, mint hazánknak, Magyarországnak.