SZILY KÁLMÁN (*Izsák, 1838. június 29.–†Budapest, 1924. július 24.) nyelvész, természettudós, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1865., r. 1873., ig. 1883., t. 1920.), főtitkára (1889–1905).
A nagyszigeti Szily család története szorosan összefonódik a magyar történelemmel, a hazai művelődéstörténettel éppúgy, mint Biatorbágy helytörténetével. A család irataiban az első említés egy keresztnév nélküli Szilyről szól, aki a törökök elleni harcban elesett 1663 után. Az ő dédunokája Szily József (1746–1827), udvari tanácsos. (A megszüntetést követő naptól az ő nevét viselte volna a biatorbágyi mezőgazdasági szakiskola.) A feljegyzések őt említik "birtokszerzőként". A biai és torbágyi birtok eredetileg a Farkas családé volt, az ő lányukat, Terézt vette nőül 1770-ben. Az iharosi Szent Vendel- kápolna építésének megkezdése fűződik nevéhez. Fia a Szily család talán legérdekesebb alakja, Szily Antal (1774–1833) huszárőrnagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének tulajdonosa az említett biai kápolnában kapott örök nyughelyet. A birtokot öröklő Szily Lotti (Karolina) Fáy Barnabás neje lett 1801-ben. A szakiskola műemléképületét máig is Szily–Fáy-kas télyként említjük. Szily József testvérének, Ádámnak (1763–1844) az unokája Szily Kálmán. Gyermekéveit Bián és Torbágyon is töltötte az 1850-es évek elejéig. A budai József-ipartanodában, majd a bécsi, zürichi, berlini és a heidelbergi egyetemen tanult. Pesten és a bécsi műegyetemen Stoczek József tanársegéde, ideiglenes tanár, 1869-től a kísérleti fizika, 1870-től 1889-ig az elméleti fizika és analitikai mechanika tanára. A termodinamika elveinek mechanikai elveire való alapozásával foglalkozott. 1871–73-ban az egyetem dékánja, majd 1879–84-ig rektora. Ez idô alatt épült a műegyetem épülete; az ô nevéhez fűződik az egyetem szervezetének megreformálása. 1890-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az MTA havi folyóiratát, az Akadémiai Értesítőt. Megszervezte az MTA-n a Széchenyi Múzeumot. Jelentős szerepe volt mint titkárnak a Természettudományi Társulat fellendítésében. 1869-ben mint a társulat főtitkára, megindította és 1898-ig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, ô létesítette a Természettudományi Könyvkiadót, 1880-tól a társulat elnöke. Az 1880-as években több forrásközlés és az ezekhez fűzött magyarázat erejéig foglalkozott Bia és Torbágy helytörténetével is. Időskorában is rendszeresen ellátogatott településünkre. A természettudományos mozgalmak múltjával foglalkozva a régi természettudományos műnyelv, s ezzel kapcsolatban a nyelvtudomány iránt kezdett érdeklődni. A ’90-es évek végén áttért a magyar nyelvtudomány rendszeres művelésére. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, ennek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának (I–II., Bp., 1902., 1908.) szerkesztője. 1905-től az MTA főkönyvtárosa. Nyelvészeti munkásságáért 1913-ban az MTA Nagyjutalmát kapta. 1915-től a főrendiház tagja volt. Fia, ifjabb Szily Kálmán (*Bp., 1875. május 4.–†New York, 1958. január 14.) mérnök, bölcsészdoktor, a Corvin-koszorú birtokosa, a műegyetem rektora, szintén az MTA tagja volt.