DR. RITSMANN PÁL (*Torbágy, 1914. december 29.–†Budapest, 1945. január 16.) plébános, érseki titkár.
Régi, a németek betelepítéséig visszavezethető, torbágyi parasztcsaládból származott. Gimnáziumi tanulmányait az esztergomi Bencés Gimnáziumban végezte, 1933-ban érettségizett, majd a Bécsi Egyetem teológiai fakultásán, mint a Pázmáneum bentlakó növendéke tanult. Már másodéves korában pályadíjat nyert az "In cruce salus" című szentévről szóló pályázaton, a Szociális körben pedig XI. Piusról tartott előadást. Később német nyelvű előadást tartott a keleti egyházak dogmatikus különbözőségeiről. Ötödévesen három teológiai szigorlatot tett, és mint diakónust a pappá szentelése előtti napon a bécsi tudományegyetem rektora doktorrá avatta. Pappá 1938. július 10-én szentelték, első szentmiséjét Torbágyon, nagyszámú helybéli előtt tartotta július 17-én. Számos tanulmányt írt, ezek egyike: Az 1822. évi nemzeti zsinat és a kormányhatóságok (Gróf dr. Klebelsberg Kunó, Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. X., 1940). Rövid életének fő tevékenységét az oktatás, valamint az elesettek segítése alkotta. Működési helyei a következők voltak: Kőszeg, Budatétény, kisegítő káplán Józsefvárosban, majd tanulmányi szabadságra Rómába ment. 1939-től Krisztinavárosban volt káplán. 1944-től a budapesti érseki helytartósági titkári feladatokat látta el. 1945. január 16-án a budai vár falai között, szeretett tanítványai körében, egy bombatámadás következtében, oktatás közben vesztette életét. A torbágyi temetőben talált örök nyugodalmat. Életének tisztasága és egyszerűsége minden ember számára példaként szolgálhatna még napjainkban is. A Ritsmann család hagyatékai között találták meg Adam Sager, egykori torbágyi kántortanító, 1803-as keltezésű kézírásos imakönyvét, melyet kultúrtörténeti érdekességként, tanulmányokkal kibővítve, hasonmáskötetben jelentetett meg újra a Bia torbágy Kultúrájáért Alapítvány 1999-ben.